Társra vágyom, de...

 

Társfüggőség vagy Kötelékfóbia

Napjaink két leggyakoribb jelensége, és mindegyikkel nagyon nehéz együtt élni. Tapasztalatból mondhatom, mert a társfüggőséget és a kötelékfóbiát is a saját bőrömön tapasztaltam. Nekem is nehéz volt, de az aktuális partneremnek is aki elszenvedője volt a másik oldalon. 

Milyen társfüggőnek lenni? Az első ami eszembe jut, ha felidézem, hogy nem hagyott élni.

A mindennapjaim középpontja mindig a párkapcsolat témaköre volt. E köré építettem mindig az életem. Szó szerint függtem ettől a témától. Amikor volt társam, akkor teljesen alárendeltem az életem neki. Megszűntem én, csak mi voltunk a fejemben. Amikor nem volt társam, akkor az töltötte ki a gondolataim, hogy hogyan lehetne. Mindig olyan munkám volt, ahol sok emberrel találkoztam. Szó szerint szinte minden férfinél átment az agyamon: “Na esetleg ő?” Fárasztó volt és más életterületeimmel képtelen voltam érdemben foglalkozni. Csak úgy ímmel-ámmal, mert szinte folyamatos kapcsolattartást és figyelmet igényelt részemről ez a társfüggő életmód. Utólag visszagondolva a társamnak milyen jól eshetett ez a túlzott fókusz. Valószínűleg az agyára mentem.

Milyen a kötelékfóbia? Elkeserítő és a végén mindig ugyanott találtam magam, a biztonságos csigaházamban teljesen egyedül. Nagyon izgalmas, mert ezt tudtam a társfüggőséggel egyszerre is működtetni. Társfüggőként kötelékfóbiával élni, az a párkapcsolati egyenlet, aminek nincs megoldása! Erre rájönni már igazán nagy megkönnyebbülés volt. Az elején látszólag nagyon közel engedtem a másikat magamhoz és úgy tűnt minden csodálatos, még együtt élni is belefért nekem.

De a valódi lelki kötődést sosem voltam képes kialakítani.     A felszínen zajlott minden.

Amikor mégis, ezzel a felszínességgel együtt is eljutott odáig a kapcsolat, hogy már arról volt szó, hogy akkor “örökké” na ott kezdődött minden baj. Pedig azt gondoltam minden vágyam, hogy végre férjhez mehessek. Eddig háromszor meg is kérték a kezem, minden alkalommal igent is mondtam, de a házasságig sosem juthatott el a dolog, mert szinte azonnal bekapcsolt bennem a menekülés. Volt, hogy elkezdtem úgy érezni, hogy ez mégsem lesz jó olyan hosszú ideig, hogy “örökké”, vagy hirtelen bejött a képbe egy másik férfi aki teljesen elvitte a fókuszom, vagy megbetegítettem magam. Ha nem ismerem fel, ki tudja milyen izgalmak jöhettek volna még! Ennek ellenére a látszat kötődés mindig fontos volt számomra. Amikor összejöttem valakivel már azon gondolkodtam, hogy majd hogyan veszem fel a nevét amikor összeházasodunk. De valójában a lelkem képtelen voltam megnyitni. Ahogy ezt felismertem, elkezdtem figyelni magam és tudatosan változtatni ezen.

Visszatekintve azt mondhatom, hogy mindegyiket magunk mögött tudjuk hagyni, ha valóban elszántak vagyunk, akarjuk és találunk olyan külső segítséget, akiben megbízunk és átment már hasonló tapasztalatokon. Én is így fejlődöm ebben, napról napra! :)

©2020 by Nőként a Világ. Minden jog fenntartva.

Nőként a Világ